Csütörtök???:S:Smost nem jóó.

Tudom milyen szenvedni, És tudom milyen élni.De azt is tudom, hogy meghalni milyen.De ezt amit most írtam valójában sosem értettem, Mert igazából sosem éltem.Látni azt akit szeretsz, Megérinteni az igazit, Vajon mien az? megérintetted, Láttad, s a végére már rájöttélEz nem a valóság.Szíved kifacsarta a szenvedés, lelked sötét, szíved már alig él, s az arcodon lefolyik az utolsó könnycseppÚgy élünk, ahogy álmodunk - egyedül.\"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.”„Azt akarod, hogy figyeljek Terád, Magányom ködét így fúrja át, Pillantásod: az a pillanat, Amikor észrevetted, Hogy megálmodtalak.”Itt ülök egyedül, földön kuporodvavárom, hogy valaki vállam simogassavárom őt, ki nem jön el soha.”