"Zuhogott...tincsei között csiklandozva gördültek végig a hideg cseppek.Könnyei az esövel keveredve az arcát áztatták.Remegett...pattanásig feszült idegszálain balettozott a magány.Mikor kerülhetett a csúcsról a mélybe??Mikor lett hirtelen ennyire sötét??Már senki sem fogta a kezét... és nem maradt más neki, csak a REMÉNY!"
Annyira jó barátnőm voltál/vagy ésés most igy legyen végee??!NEE én ezt nem szeretném:"(:"(
Utálok mosolyogni hogy azt higyjék nem vagyok megbántva. Utálok vigyorogni csak hogy azt mutassam jól vagyok. Utálok nevetni
azután hogysírok/még mindig szeretlek, de el kell köszönjek.
Bocs, hogy élek! Többet nem fordul elő!
Tudod mi a bánat?Ülni egy csendes szobában és sírva várni azt, aki nem jön többet.Elutazni onnan, ahol boldog voltál és otthagyni a szívedet.Örökké szeretni azt, aki nem szeret téged.Könnyeket ragadni, mik szemedben égnek.Kergetni egy álmot s soha el nem érniCsalódott szívvel mindig csak remélni.Megalázva írni könyörgő levelet, S sirdogálni, mert nem jön rá felelet.Szavakat idézni, melyek lelkedre hulltak, Rózsákat őrizni, melyek kifakultak.Hideg búcsúzáskor forró csókot kérni, Mással látni őt és nem visszanézni.Kacagni boldog, hazug lemondással, S otthon leborulni könnyes zokogással.Imádkozni át hosszú éjszakákat, Hogy ő meg ne tudja, mi is az a bánat!"
Az ember erős, de a szíve megszakad, ha azt akit szeret, szeretni nem szabad!
Nem azt kell sajnálni ami volt és elmúlt hanem ami lehett volna de nem volt.
Tudom szép volt, igen szép volt minden perc. Hidd el jobb lesznélkülem, hidd el jobb lesz így. Engedj el. Hidd el, úgy fáj, hogy nemlátlak, már összetört szívvel gondolok. Néha még fáj, hogy nem látlakmár, ne sírj, most kérlek túl késő már, Késő már.
Számtalan viselkedés közül választhattam volna, de én csak hagytam, hogy a sors döntsön helyettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése