szakadék szélén

Néma csend van...senki nem szól egy szót sem...magam vagyok...ülök....egy kihalt..sötét..helyen...tele vagyok kérdésekkel:vajon miért történt így???MIT ÉS HOL RONTOTTAM EL???????lehet velem van a hiba?!a szívemet adtam....de összetörték..lehet túl naív voltam..hogy elhittem a szerelem a legszebb dolog a világon és ÖRÖKKÉ tart??mindent megadtam amit csak tudtam....mégsem volt elég!feladtam a büszkeségemet is miatta...hiába.sokan mondták/mondják...hogy egy ember sem ér annyit...hogy egy másik sírjon értük..de most mégis patakokba folyik a könnyem...NEM ÉRTEM!!!mi történt???egyik pillanatban még minden szép...és jó volt...a következőben meg már minden romlásnak indult..és miért??nem...nem tudom megmondani...úgyanis akinek zálogba adtam a szívemet....nem áll szóba velem....ha meglát elfordul...vagy elindul a másik irányba..szörnyű nagy fájdalmat ezzel okozva nekem..nem tudom...mi rosszat tettem..vagy mondtam..de egyik napról a másikra így megváltozott a helyzet..pedig annyira szeretem...akár képes lennék meghalni érte...miért ilyen igazságtalan az élet?!miért veszi el tőlem azt..akit a világon mindennél jobban szeretek?!!talán...nem ő lenne a számomra az igazi?akkor miért hozott össze vele a sors??!ez csak egy állomás lenne az életemben..vagy megtanít az élet elviselni a fájdalmakat és megmutatja..hogyan kell talpra állni?!nagyon kemény lecke ez...de én még bizakodok..hogy talán ez csak egy rossz vicc..hamarosan felébredek ebből a rémálomból..és ő ott lesz velem...