Ezer rég múlt szép emlék,Ami lassan megfojt,Ha már végre átlépném,Le a mélybe ránt!
Mennyi álmatlan lett éj,Mi a fénnyel harcolt!Sosincs válasz;
Miért, mondd, miért?Csak nevetsz rám!Arcomat eltakarom, ne lásd.
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.De emészt, éget a szótlanság!
Égre festett búsképűt,A Holdat látom.A kopár fáknak is feltűnt,Ez nem a mennyország!
Hová tűnt az a kiscsillag?Most miért nem játszik?Talán egy felhő takarja,Vagy rég kihunyt már!Arcomat eltakarom, ne lásd,Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.De emészt, éget a szótlanság!Ha ennyire fáj,Miért hazudom?Hogy nincs, ami bánt?!S hogy megleszel nélküled is ezután!
Ha mélyen a kés,Úgy vérzik a szív,Álarcom nem véd, csak ostoba dísz!
Miért hazudom,Hogy szebb, ami vár?Ha felkelek, új nap virrad rám!
De sűrü a köd,Túl hosszú az éj,Reszketve várom, hogy közelebb lépj!
Arcomat eltakarom, ne lásd,Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.
De emészt, éget a szótlanság!Ha ennyire fáj,Miért hazudom?Hogy nincs, ami bánt?!
S hogy megleszel nélküled is ezután!Ha mélyen a kés,Úgy vérzik a szív.
Álarcom nem véd, csak ostoba dísz!Miért hazudom,Hogy szebb, ami vár?
Ha felkelek, új nap virrad rám!
De sűrü a köd,Túl hosszú az éj,Reszketve várom, hogy közelebb lépj!