Könnyes két szemem, kín az életem.
Nem vagy itt velem, hogy fogd a két kezem.
Mélyen merengek, az élet mért ilyen?!
Mért nincs most velem, akit szeretek?
Miért nem néz rám?
Mért nem szeret már?
A lelkem mindig fáj, ha ő nem ölel át.
Ég az én szívem, érted kedvesem.
Lángol a testem, rád vár mindenem.
Az élet nélküled, sose lesz már szép.
Nem kel fel a nap, s nem fúj már a szél.
Nincs több nappalom, csak hideg éjjelem.
Ha te nem ölelsz át, reszket mindenem.
Ha nem láthatom mosolyod,
ha nem foghatom kezed,
ha nem hallhatom hangod,
én is elveszek.
Egyedül az élet oly gyötrelem,
nélküled átélni nem lesz erőm sosem.
Remélem a szíved újra megdobban,
s szerelemben élhetünk örök nyugalomban.