Sokan kérdezték hogy miért van nálam ez a nagy "idézet függés"... öszintén a választ nehéz megadnom ugy érzem h ezekben az idézetekben van minden... a kulcs a boldogsághoz a vészkijárat a pokolbol és minden olyat megtalálok benne ami segithet és itt most nem feltétlen a szeremi csalodások a pasik okozta fájdalmakra gondolok van olya mikor egy kis apró dolog kikészít... És az is fáj és az is felemészt de nem kell mindig csak a rosszra gondolni...a versek és a kis idézetek azért fontosak számomra mert megtalálom benne azt amit tudok csak nehezemre esik megfogalmazni... és igy h látom leirva egy kicsit más... nem csak tudni fogok rola hanem fel is fogom h valójában h és mint van minden... azok a kis idézetek amiket ide gyüjtöttem nem feltétlen csak a csalodásrol fájdalomrol, és a hiányrol szolnak(számomra) hanem ink. azt tükrözik h valójában mien "emberi érzelem sokk" érthet bennünket... mien az mikor fáj mien az mikor hiány van valami miadt a szivedben vagy milyen mikor "megcsalnak".... és h h kéne kezelni ezt a helyzetet... főleg ez a cél... megtanulni valamit ugy h nem éljük feltétlen meg a poklok poklát! persze saját hibáiból tanl az ember... de hátha van más ut is... nem csak a szenvedés utján átélt tapasztalat...

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.

Nekem rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni,Nekem egy vers vagy, amit nem fogok elfelejteni,Nekem egy ajándék vagy, amit nem tudok kibontani,Nekem te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani.