...sírni már céltalan... ...vége lett! De azért reggel éppúgy ébredek... ...nem vették el tőlem a kék eget.És nem dőlt össze a világ, megyek tovább......nem történt semmi.*-*
Csupán egy jó barát lett furcsa idegen, egy könnycseppel több ragyog a fáradt szememen...
Valaki rosszat tett velem Istenem... ...pedig azt hittem ismerem...
Te csak repülj, repülj tovább is, repülj egy hosszú életen, ne ismerd meg azt a fájdalmat, melyet szereztél énnekem.
Elmúlnak az ölelések, ahogy elmúlnak a nyarak, mit igaznak véltél, egyszer darabokra szakad.
Most nagyon széthullóban van minden, rosszak a föladott végszavak, innen nem lehet folytatni az előadást...a bohóc a nyílt színen sírja el magát...
Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a barátság minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád. De megismerlek majd. És ha tudván tudom is, hogy én fogyok el hamarabb, akkor sem ugrom el többé a barátság elől. Halálugrottam és lezuhantam. Nem tudok megbocsátani magamnak. Te bocsás meg nekem!:'(:'(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése