*Csalódni kell,h.boldogok lehessünk,Gyűlölni kell,hogy újra szeressünk,
Kell tudni kacagni,zokogva sírni,Valakit meglátni aztán megszeretni,Csalódni 100x,csalódni 1x, Hogy boldogok lehessünk egyetlen 1x.Tudod mi a bánat?Elmondom hát neked
Szeretni valakit,ki nem szeret.Megalázva írni könyörgő levelet.
Szív dobogva várni,s nem jön rá felelet.Hideg búcsúzásban csókot koldulni.
Mással látni őt,és utána fordulni.....Csalódni 1000x,csalódni 1x....Hogy boldogok lehessünk egyetlen 1x.
*Azt mondják a szerelem szép, De idővel csak széttép
Gondolkodsz hol rontottad el, De a magányodra csak a csend felel.
Nem érted miért kellett hogy elhagyjon? Nem érted miért kellett hogy szíved megszakadjon?
Húzz hozzá a szíved, s közben remeg a tested, Sírsz mert még mindig szereted.
Csak az ő jelenlétét keresed. Körbenézel de egyedül állsz, Lassan élő halottá válsz
Szíved dobogja sosem leszel boldog, Szemedben csak a könny csillog.
Ennyi volt már nincs remény, Nincs az életedben többé fény.....
de élj mert kellesz a világnak MÉG!!
*Nem szövődik előttem a jövő,életem már csak egy bús kitérő.
De nem hagyom abba, nem adom fel!Tudom, az álmaimért küzdeni kell!
Nekem kudarc lett a sorsom,de ha akarom még átírom.
Átírom büszkén,mosolyogva,nem nézek többé az álom-romokra.
És így újra két lábon minden olyan más,ki mondta,hogy csak rosszat hozhat a változás?
Sosem késő rájönni, hogy eléred ha elakarod.Óvni kell, dédelgetni az összes álmod...
*Világgá megyek. Egy napon és ennyi.Ha nem hív senki és nem maraszt semmi,
Ha kihúnyt a fény és vége a dalnak.Az emberek élnek. Élnek és halnak.
De engem nem zavar, nem kell senki.Itt nincsenek fények és nem várnak álmok.
Nem érdekel a szépség. A vadonban járok.Világgá megyek, elég most ennyi.
Vad szelek zúgnak és térdig a sárban.Csak ballagok némán, halálra váltan.
Csak tépjen szél és verjen eső, hiába,Nem léphetek más kitaposott nyomába.
Lehetnek szépek, én vagyok egyedül,Ők elrontják és nekem sem sikerül,
Mert a világ tenger: kínok, vágyak háza.De világgá megyek, otthon a hazába.
*Testemből kiszállt a lélek, Véget ért számomra az élet, Nem látlak többé téged,
Ismeretlen, sötét útra térek. Gyenge testem visszatér a földbe, Földi énem a koporsó lefödte;
Búcsú nélkül hagytam itt mindenkit, Nincs már senki, aki engem felmelegít.
De halálom után is üldöz egy kép, Mit nem magyarázhattam meg rég,
Mert nagyon gyorsan utolért a vég, Önámításom már nem tép szét.
Naiv voltam, akár egy gyermek, De a naiv emberek ritkán nyernek,
Én vesztes voltam életemben, Segítséget kértem félelmemben. Akartam küzdeni,
De nem maradt időm rá, Elkéstem; most itt vagyok; Értem jött a halál...
*Olyan vagyok, mint egy sebzett szárnyú madár; Szeretnék küzdeni, de nincsen erőm már;
Nézem, alattam hogy suhan el a táj; A testem, a lelkem nagyon - nagyon fáj.
Sietek hozzád, de nem tudom, ki vár, Hová leszállok, egy összeomlott vár?;
Mi történt itt régen, mit rontottak el, Válaszoljon valaki, világosíts fel!
Egyedül vagyok? Mindenki elhagyott? Nézem, a hegytető még itt is fagyott.
Ott, magasan; talán más világ van mint itt, Az ember eltűnt, mert a jövőben nem hitt.
Hiába keresek intelligens létet, Itt csak tárgyak vannak, azok élnek.
Rettentő a kép, semmitôl nem félnek, Más dimenzió ez, hiányzik a lényeg;
A lényeg, ami a Földet kiemeli, Az erdőt, ha csendes, néha ki felveri.
Rideg a csend, fázom e helyen, Nem látok semmit, lecsukódik szemem.
Lepereg előttem egy film és rólam szól, Senki nem mondja: - Nem nézel ki jól!
A fehér fényben elenyészik testem, lelkem, Jön a bírálás, sorra veszik minden tettem...



Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ....ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki? És mégis várod....