Könnyeim tartom vissza, nem szabad sírnom, Nem akarom gyengeségem mutatni. Remegek és átfut rajtam a hideg, Mert elvesztettem, elvesztettem a hitet! Könnyeim kezdenek száradni arcomról, Nem szabad a rosszra gondolnom már. Erősnek kell lennem, össze kell szorítanom a fogam, Hogy csöndben legyek, hogy ne ordítsam, ne áruljam el magam."
"Rám nehezedik egy emlék.Egyszer az ablakra fagyott az arcomúgy vártam valakireakiről azt hittem, hogy szeret.Még bennem szoronganak a könnyek mert nem jött el mégsem.”
"A lány szerette, A fiú nem.A lány felnézett rá, A fiú nem.A lány szerelmet vallott, A fiú megalázta.A lány sírt végette, A fiú kinevette.A fiú csak akkor jött rá mit tett,Amikor a lány sírjára virágot tett..."
"Kikopott szürke falak között ülve,magányosan magamelé nézve.Gondolatok cikáznak fejemben,s csak a múlt gyötör még lelkemben.Fájdalas múlt, amit már magammögött hagytam,mégis fájnak az érzések,amiket egy napon talán elfelejtek."
Éjféli ének:
Sötét, hideg a téli éj,
Én hozzád bújok, csak ne félj,
Ajkamon ajkad melege,
Ez a szeretet ereje.
Éjfélt üt a templom-óra,
Síri csönd, csak az óra hangja
Hallatszik az éjszakában.
Már feltámadt a téli szél,
Szívemből nem hal ki remény,
Biztonságban érzem magam,
Itt vagyok a karjaidban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése